Északon sokkal csendesebben ünneplik a húsvétot, mint a nagyhét ottani elnevezése, a csendes hét is utal rá. A gyász motívuma is sokkal inkább kihangsúlyozódik az északi népeknél, nagypénteken például sötét ruhába kell öltözni, nem szabad a tűzhelyt begyújtani, nem lehet meglátogatni az ismerősöket, és általában érintkezni emberekkel. A böjt is szigorúan érvényes, vacsorázni csak naplemente után szabad. Egyes területeken a gyerekeket nagypénteken kora reggel jól elfenekelik, hogy emlékeztessék őket Krisztus szenvedéseire. Szokás még boszorkányokkal is riogatni a kicsiket, ugyanis a finn néphagyomány szerint nagypéntek és húsvétvasárnap között repülnek a boszorkányok. Ekkor ugyanis Jézus a kőtömbbel lezárt sírjában feküdt, és az ördöggel cimboráló boszorkányok szabadon repkedhettek ilyenkor.
Így váltak a boszorkányok, a pogány hiedelmek szereplői a legfontosabb keresztény ünnep elmaradhatatlan szimbólumaivá Finnországban. Az elmúlt század óta a boszorkány, a seprű és a fekete macska a gyerekek kedvenc húsvéti játékaihoz tartozik: boszorkánynak öltözve körüljárják a falut, bekopogtatnak a házakba, jókívánságukat mondanak, verset szavalnak egy kis édesség vagy aprópénz reményében.